Történet kritika || Nyeremény - A felejtés átka

A FELEJTÉS ÁTKA

www.afelejtesatka-ameliafinnick.blogspot.hu

Fogalmazás:
Hű, nem is tudom hol kezdjem. Kicsit beleolvasgattam az eddig kapott kritikáidra, kíváncsi voltam mások véleményére is. Őszintén szólva meglepődtem, hogy mindenki agyondícséri a fogalmazásodat, a történetet, a szókincsedet, mert én más véleménnyel vagyok. De nem is rizsálok tovább, szóval a fogalmazás. Látszik, hogy nagy szókincsed van, de nem nem igazán tudod kihasználni. Vigyázz a szóismétlésre, mert nem hangzik túl jól. "A fiú felkiáltott, mikor megpillantotta, majd lélekszakadva futni kezdett a lány után. Pár tucat embert félrelökött, hogy minél hamarabb a keze között tudhassa a lányt, de még így sem volt elég gyors. " , "Egy réten voltam, ami tele volt virágokkal, és ott voltam én.
"A kórház ablakára ráhullottak az első hópihék." - ez nem nagy hiba, fogalmazás kérdése, de valljuk be, azért így jobban hangzana: Az első hópihék a kórház ablakára hullottak.
Túl sokat használod az első fejezetben az alak szót, bennem olyan hatást keltett, mintha egy fekete csuklyás férfiről lenne szó a  lenne a sötétben.
"Az úttesten tartott át, lassan, fejét lehajtva, semmivel sem törődve. Nem zavarta, hogy sofőrök százainak tapad keze a dudára, Ő csak lassan baktatott át a kereszteződésen." - ez a rész tetszett, annyi belekötnivalóm van, hogy nem hiszem, hogy egy átjárón száz autó dudálná meg a lányt....
Túl sokat használod az és kötőszót, ami egy idő után zavaró tud lenni. Valamint nem érzem azt a gördülékenységet, ami miatt élvezném a blog olvasását. Használj minél több bővített mondatot, menj bele a részletekbe!
"Melyik jobb, a tudás vagy a nem tudás?" Én a nem tudás helyett a tudatlanságot írtam volna, erre így külön csak azért hívom fel a figyelmed, mert ez az egyik fejezeted címe.
És van egy mondat, amelyet konkrétan nem értek: "Felemeltem párnám, és becsúsztattam alám, majd szépen visszaigazgattam."
"...pont olyan volt, mint a nagyinak a könyvei." A, a, a. Ez nem egy mondatban tűnt fel, én így írtam volna: ...pont olyan volt, mint  nagyi könyvei.
Sajnálom, hogy ennyit példázódom, de így könyebb magyarázni, összeségében egyáltalán nem rossz, amit csinálsz, sőt, de van hova fejlődni, és szerintem a Te szókincsedből még nagyon sok dolgot ki lehet hozni!

Történet:
Még nem igazán indult be a sztori, de az az igazság, hogy engem annyira nem fogott meg, nem tudtam beleélni magam, elhinni, hogy Amber létezik. Az elején tetszett, hogy mintha kívülről mutatnád be a történteket, titokzatosabbá, érdekesebbé tette a történetet. Viszont akaratlanul is találtam pár összefüggéstelenséget, és akkor most megint mutatom (nem azért, hogy leszóljalak, hanem, hogy lásd, és tudj tanulni belőle): "És anya is. Eddig egyszer volt bent, de egészen máshogy viselkedik, mint azelőtt. A haja... a haja színe is megváltozott,  meg mintha kisebb lenne." Ezt nem igazán tudtam hova tenni, miután kiderült, hogy Ambernek pár év ktörlődött az agyából, azaz elvileg az ilyen apróságokra se kéne emlékezzen. Nekem egy kicsit fura, hogy mindenki rosszul bánik vele a kórházban, de ezt Amber felfogásának is betudható. Tetszik, hogy naplót ír a lány, mert ezáltal beleshetünk a mélyebb érzéseibe, gondolataiba. A prológussal meg az első fejezet elejével sikerült elérned, hogy a blog olvasása közben végig azon kattogjon az agyam, hogy ki az a rejtélyes fiú, kíváncsi vagyok, hogy hogy vezeted majd vissza a sztoriba.

Remélem nem sértettelek meg semmivel, nem az a célom. További jó blogolást!
xoxo Valerie Bridgewood