HELLO MARSLAKÓCSKÁK!
A búcsú után úgy gondoltam, adok nektek egy elérhetőséget, itt a blogon, és e-mailben (katicabogar010@gmail.com) továbbra is elértek, és tudtok tőlem rendelni - amit ritkán vállalok, de ha szeretnétek, még rendelhettek. Ezen a blogon folytatom a pályafutásom, ami még annak sem nevezhető. Remélem sokan fogjátok olvasni, kommentelni, és feliratkozni.
Látomás - Pure Dark
Fülszöveg:
Látod, mégsem észleled. Úgy hiszed, mindent tudsz, jól látod, ami történik. Ám minél jobban figyelsz, annál kevesebbet látsz. Ők pedig felhasználják ellened a legbecsesebb kincset, amit nekik adsz, és ellened fordítják. Egy lány, kinek szíve túl erős ahhoz, hogy feladja a jéghegyet, és egy fiú, aki mégis megpróbálja megmászni. Nézed őket, és úgy gondolod: a történetük egyszerűen hétköznapi. De ha csak nézed őket, nem koncentrálsz rájuk, a titkos sorok megjelennek, miként tűz fölött a titkos írás is felfedi magát.
Vágy, szerelem, bűn, és bűnhődés.
"Hiszed, hogy létezel, és hiszed, hogy létezem, de nem tudod, ki vagyok. Képtelen vagy olvasni a sorok között, és meglátni a mögötte lapuló fényt. Míg te a sötétben játszol, az én utam a tűz perzseli fel, egyenesen a lelkemből" - Faith Monceaux
Könyv:
Aludt a nap
dala. Aludt az útszéli levelek halk morgása, aludt a szél is. Az öreg tölgy is
szunnyadóra tért már,
csöndesen szunyókál. Egy valami sosem alszik. Az emlékek.
Mindig élnek, másznak, megtelepednek a gondolataidon, felfalják őket. Vér,
sikoly, tűz, fájdalom, szörnyeteg. Elő, vagy holt, álmodó, vagy ébredő, ők nem
nyugodnak. Faith sem. Az életét meghatározzák az emlékek, éjt nappallá téve
követik. Felkúsznak a bőrén, át a jeges szívére, bekebelezik, majd többet
kérnek. Nyújtsd a kezed kisleány, és többet kapsz. Több fájdalmat, szenvedést.
Senki sem tudja mi, senki sem tudja ki. Nem ember, nem állat, nem angyal, s nem
démon. Hát akkor mi? Nem vagy ember! Sose leszel az! Szörnyeteg vagy! Hangok
szólnak a fejében. Megőrült? Örök életűek között nőtt fel, annak tekinti magát.
Szörnyeteg! Nem! Nem lehet az, nem
szörnyeteg. De hiába az ellenkezés, mert az emlékek nem hazudnak. Minden szavuk
gúny, és színtiszta igazság. Faith más, mint a többiek. Nem démon, s angyal
gyermeke. Nem Örök életű, nem ember. Hát akkor mi? Nem kellenek neki az
emlékek, ha nem lehet ember, nem kellenek az érzések. Dobd el őket, mert a
súlyok nélkül könnyebb lesz. Könnyebb. Lökd el a szeretteid, zárd el a szíved,
és úgy szabadabb leszel. Szabadság. Látomások gyötrő kínjai senki agyát nem
hagyják nyugodni. Mindenki megálmodja, kit fog majd szeretni, kit fog gyűlölni.
Mi a jövő... de vajon emlékeznek rá? Faith tudja, mikor jön el az a pont, ahol
a gátak átszakadnak, a jéghegy leomlik, s megolvad, az alatta lévő vadon pedig
újra felvirágzik? Nem, nem tudja. De amikor bekövetkezik, egyenesen az ég
szakad le rá.
Link:
Szóval itt elértek, puszi a buksitokra, legyetek rosszak utánunk is!
SOKSZOR ÖLEL BENNETEKET,
KATIE BOO